- 
Interjú
Szabó Boglárka az NB II. Keleti-csoportban szereplő fiatal csapatunk egyik rangidőse, tapasztalatával és hozzáállásával mindig is irányt mutat az öltözőben. Négygyermekes anyaként ráadásul nemcsak a pályán, a futsal világában és a munkahelyén, hanem otthon is meg kell állnia a helyét. Bogival beszélgettünk:
- Hogyan lett a futball az életed része?
Suliban körülbelül második osztályban találkoztam először a focival. Akkor már atletizáltam, viszont egyszer be kellett állnom a fiúkhoz, mert nem voltak elegen. Én lőttem a győztes gólt, és utána már nem lehetett leszedni a pályáról.
- A KLC-vel az első szezonod a 2024/25-ös volt. Milyen út vezetett el téged Kecskemétre?
A Szent Pál Akadémia focicsapatában kezdtem, fiúknál aztán lányoknál is. Utána pedig az Astrához igazoltam (akkor még máshogy hívták a klubot) és ott játszottam nagyon sokáig. A gyerekek születése után több csapatban is megfordultam rövidebb időkre, aztán Kecskemétre költöztünk. A férjem a klubnál kezdett el edzősködni, a fiam pedig az U7-ben focizni, így csak idő kérdése volt, hogy mikor ragadok a pályán megint.
- Többször is játszottál nagypályán és teremben is a válogatottban. Mi a legjobb élményed a válogatottal kapcsolatban?
Igen, végig jártam az utánpótlás-válogatottakat és körülbelül 40-szer szerepeltem a felnőtt válogatottban. A legnagyobb élményem egy franciák elleni mérkőzés volt kint Franciaországban rengeteg néző előtt. A futsal-válogatottal nagyjából 20 meccset játszottam. Ott arra emlékszem vissza legszívesebben, amikor az egyik selejtezőkörben csak gólarányon múlott, hogy nem jutottunk tovább a legjobbak közé, végig nagyon szoros és izgalmas küzdelmet produkáltunk.
Szabó Bogi 16-os mezben
- Melyik a kedvenc posztod?
A kedvencem talán az irányító középpályás, de persze sok függ a felállástól is, a pálya minden területén megfordultam már és azt szeretem, ha hasznosan tudok játszani, ez sokkal fontosabb nekem, mint az, hogy hol.
- Női csapatunk az NB II. Keleti-csoportjának őszi szezonját a 8. helyen zárta. 7 mérkőzésen 3 gól lőttél. Hogy értékeled a mögöttünk hagyott félszezont?
Az őszi szezonunk egy kicsit döcögős lett, nem sok választott el minket attól hogy több pontunk legyen. Sajnos kevesen vagyunk és sérülések, kiállítások döntően befolyásolták a meccsek kimeneteleit.
- Mit jósolsz tavaszra, illetve mi lesz a személyes- és csapatcélod?
Remélem, hogy az előbb említett nehézségek helyett most több szerencsénk is lesz. Még meg kell tanulnunk megragadni a lehetőségeket és begyűjteni a három pontot, amikor csak lehet. Ez most a cél erre a szezonra.
- Hogy néznek ki négygyermekes anyaként és sportolóként a mindennapjaid?
Reggel együtt reggelizünk a gyerekekkel, majd összekészítem őket az iskolába, óvodába. Mindenkit leszállítok, aztán irány a meló. Utána négy óra körül összeszedem a brigádot és megyünk a pályára, illetve van egy-két nap, amikor más elfoglaltságunk van. Most télen mindenki más csarnokban edz, úgyhogy van logisztika bőven. Este vacsi, felkészülés a másnapra, esti mese, majd alvás. És persze ennek millió változata, mert sokszor borul a forgatókönyv…
- Dani fiad nyolc éves, míg a hármasikerek, Joel, Eszter, Zoé januárban töltik a hatot. Mennyire nehéz hármasikrekkel és összességében négy gyermekkel az élet, illetve a feladatos összeegyeztetése a sporttal?
Nehéz, ám a jó dolgok mindig nehezek, nem adják ingyen őket! De jó buli, szeretem csinálni. Folyamatos alkalmazkodásra van szükség és fontos az improvizáció is. Pont úgy, mint a pályán, és ezt jól megtanultam a pályafutásom során. A kőkemény küzdelem és a könnyed játék szimfóniája. Persze, nem egyedül csinálom, hiszek Istenben és abban, hogy Ő ad erőt véghez vinni azt a feladatot, amit rám bízott. A férjem is mindenben segít és együtt építjük a családot. A szüleimre, testvéreimre is bármikor számíthatok. A foci és a sport nem azt első most azt életemben, hanem inkább egy fontos része, de csak hobbi.
- Hogy telt a karácsonyotok?
Nagyon jól, igazán kellemes, nyugodt karácsonyunk volt, amiért nagyon hálás vagyok. Lelassultunk, élveztük egymás társaságát és jókat ettünk.
Csapatkapitányként Szabó Bogi duplázott a Gödöllő otthonában
13+1 rövid kérdés:
- Ronaldo vagy Messi?
Ronaldo atletikusága és győzni akarása, Messi improvizációs képessége, játék stílusa.
- Kedvenc focicsapatod?
Nincs. De a családban több a fradista...
- Meccs előtti babona?
Nincs.
- Sokgólos győzelem, vagy utolsó pillanatokban lőtt góllal elért siker?
Az utóbbi, főleg a döntőkben. Az a legjobb érzés, mikor nagyon kiélezett meccsen sikerül nyerni.
- Hazai pálya vagy idegen?
Hazai
- Védekezés vagy támadás?
Támadás.
- Passz vagy lövés?
Passz, lövés csak akkor ha gól is
- Kávé vagy tea?
Kávé
- Nyár vagy tél?
Nyár
- Kedvenc film?
Konkrét nincs, az elgondolkodtató, igaz történeteken alapuló filmeket szeretem.
- Kedvenc könyv?
Biblia. Kis gyerekkoromtól kezdve olvasom és a mai napig életem legmeghatározóbb könyve, nagyon szeretem.
- Aktív vagy passzív pihenés?
Gyerekekkel nincs passzív pihenés, majd lesz, ha nagyobbak lesznek.
- Zene vagy csend?
Zene.
- Kedvenc zeneszám?
Anthony Hopkins szerzeménye, André Rieu előadásában: And the Waltz Goes On című szám. Nagyon közel áll hozzám.
Szerző: KLC/kecskemetilc.hu