- 
Emlékét örökké megőrizzük!
Vannak emberek, akik nem egyszerűen részei egy közösség történetének, hanem maguk is alakítják azt. Akiknek a munkája nyomot hagy pályákban, csapatokban, intézményekben, de leginkább az emberekben. Karakas Ferenc ilyen ember volt. A kecskeméti labdarúgás egyik meghatározó alakja, a Kecskeméti Labdarúgó Club egyik alapítója, a gyermeklabdarúgás elkötelezett szakembere, pedagógusa és közösségépítője tegnap, 74. életévében elhunyt.
Karakas Ferenc életét évtizedeken át a labdarúgás határozta meg. A futball iránti szerelem még gyermekkorában kezdődött Izsákon. Már serdülőként az ifjúsági csapatban játszott, technikai képzettségével, gondolkodásával és labdabiztosságával pedig hamar kitűnt társai közül. Ahogy egy 2016-os interjúban mesélte, otthon is rengeteget gyakorolt: a családi ház kapuja be volt számozva, ő pedig füzetben vezette a lövései eredményét. Gyermekként is komolyan vette a játékot – talán már akkor megmutatkozott benne az a megszállottság és precizitás, amely később szakmai pályafutását is jellemezte.
Fiatalon eljutott az NB III-ig, majd Békéscsabára, később pedig a Budapesti Honvédhoz került. Ekkor ismerkedett meg feleségével, egy téli, balatonkenesei edzőtábor során. Három gyermeket neveltek fel.
Bár játékosként is komoly ambíciói voltak, hamar felismerte, hogy az ő igazi útja az edzői pálya lehet. Játékvezetői és segédedzői vizsgát tett, majd a Testnevelési Főiskolán tanult tovább. Folyamatosan képezte magát, figyelte a nagy csapatok edzéseit, kereste a lehetőséget arra, hogy másoktól tanuljon.
Különösen fontosnak tartotta az emberi és pedagógiai oldalt. Nem véletlenül vallotta: eredményt elsősorban az emberi oldal kezelésével lehet elérni, a stílus és a játékrendszer csak ezután következik. Folyamatosan tanult, szakkönyveket olvasott, mérkőzéseket és edzéseket elemzett, és a külföldi szakmai utak tapasztalatait is igyekezett beépíteni saját munkájába.
Edzői pályafutásának jelentős részét azonban nem a felnőttek, hanem a gyerekek mellett töltötte. Több mint három és fél évtizedes edzői munkájából 18 évet felnőttcsapatok mellett dolgozott, ám a gyermeklabdarúgás mindig különleges helyet foglalt el a szívében.
„Szeretek segíteni, örülök, ha egy kisgyereknek iránymutatást tudok adni. Ez nem csak a sportra értendő, hanem magára az életre, emberi oldalra is” – nyilatkozta korábban.
Talán ez az egy mondat foglalja össze legjobban azt, mit jelentett számára a futball.
Kecskemétre költözve 1992-ben meghatározó szerepet vállalt egy új, akkor még úttörőnek számító utánpótlás-nevelő klub létrehozásában. A Kecskeméti Labdarúgó Club alapítói között ott volt Karakas Ferenc is. Az elképzelés az volt, hogy egy független, elsősorban a gyermeklabdarúgásra épülő egyesület szülessen. Az évek során sokan továbbálltak, ő azonban maradt, és elkezdte felépíteni azt a közösséget, amely később Kecskemét sportéletének fontos részévé vált.
A KLC számára nem pusztán egy futballklubot jelentett. Otthont szeretett volna teremteni.
Olyan helyet, ahol az ötéves kisgyermek éppen úgy megtalálja a helyét, mint a veterán futballista. Ahol nem kizárólag az számít, ki lesz élvonalbeli labdarúgó, hanem az is, ki szeret focizni munka után, ki jár ki a lelátóra szurkolni, ki segít támogatóként vagy szponzorként. Egy olyan közösséget épített, amelyben a futball eszköz volt arra, hogy az emberek találkozzanak, barátságokat kössenek, együtt töltsék az időt.
„Mindig arra törekedtem, hogy a KLC egy igazi otthonná, bázissá váljon, ahol mindenki megtalálja a helyét” – mondta.
Ez a szemlélet végigkísérte a munkáját.
Karakas Ferenc a kecskeméti gyermeklabdarúgás mellett Bács-Kiskun vármegye sportéletére is komoly hatással volt. Az intézményi program megszervezésében több mint száz edzővel és mintegy háromezer gyermekkel dolgozott együtt. A későbbi Bozsik-program alapjainak lerakásában is jelentős szerepet vállalt, munkáját pedig 2013-ban a gyermeklabdarúgó-edzők számára létrehozott elismeréssel jutalmazták.
Nemcsak a gyerekeket, hanem a szakembereket is segítette. Külföldi tapasztalatait megosztotta kollégáival, a vidéki edzőkkel folyamatosan konzultált, tornákat szervezett, és azon dolgozott, hogy a labdarúgás minél több gyermekhez eljusson.
Közben pedig a KLC környezetét is a sajátjának érezte. Részt vállalt a Széktói Stadion szebbé és használhatóbbá tételében, a gyermeklabdarúgók öltözőinek folyamatos fejlesztésében. Ha valamit meg kellett csinálni, nem feltétlenül azt várta, hogy majd más megteszi. A közösségért végzett munka számárara mindennapok természetes része volt.
2016-ban Kecskemét Sportjáért Díjjal ismerték el több évtizedes munkáját. A díjra benyújtott méltatásban találóan fogalmaztak: pedagógiai érzéke és közösségteremtő ereje legalább annyira elismerésre méltó, mint sportszakmai tevékenysége.
Mert Karakas Ferenc nem egyszerűen futballistákat és csapatokat akart nevelni. Közösséget akart építeni.
Ennek része volt a veterán labdarúgók összefogása is. A Széktói Stadion környezetében kialakított közösségi térben rendszeresen találkoznak az idősebb futballisták: fociznak, kártyáznak, főznek, beszélgetnek, megünneplik egymás születés- és névnapját. Fontos volt Feri bácsi számára, hogy a különböző generációk találkozzanak, hogy a múlt történetei tovább éljenek, és a fiatalabbak is tanuljanak az előttük járóktól.
És talán éppen ez Karakas Ferenc egyik legnagyobb öröksége: embereket hozott össze.
A futball számára soha nem csupán eredményekről, tabellákról és mérkőzésekről szólt. Élményről szólt. Gyermekekről, akik megszeretik a játékot. Szülőkről, akik közösségre találnak. Edzőkről, akik tanulnak egymástól. Veteránokról, akik továbbra is együtt vannak. Egy klubról, amelyhez jó érzés tartozni.
„Az a célom, hogy minél több gyereknek jelentsen élményt a futball, és a KLC az életük meghatározó élménye, része lehessen, kibontakozhasson bennük a futball szeretete” – mondta egykor. Ezt a hitvallást évtizedeken keresztül következetesen képviselte.
Most pedig eljött a pillanat, amikor a kecskeméti futballközösségnek nélküle kell továbbmennie. De amit létrehozott, azt nem viszi magával. Ott marad a KLC pályáin, az egyesület közösségében, azoknak a gyerekeknek az emlékeiben, akiknek labdát adott a kezébe, azoknak az edzőknek a munkájában, akiket segített, és mindazok szívében, akik valaha együtt futballoztak, dolgoztak vagy egyszerűen csak beszélgettek vele.
Karakas Ferenc életműve a kecskeméti labdarúgás történetének része lett.
Köszönjük mindazt, amit a kecskeméti sportért, a gyermekekért, a futballért és a közösségért tett.
Karakas Ferenc 74. életévében örökre megpihent. Emlékét sosem feledjük!
Szerző: KLC/kecskemetilc.hu