- 
Írta: Nyitray András
Jubileumi sorozatunkat a bajnokcsapat talán legnagyobb kedvencével, a kecskemétiek sorába tartozó Csordás Csabával folytatjuk, aki ezer szállal kötődik a helyi focihoz annak ellenére is, hogy évek óta Szombathelyen dolgozik. Csorit a mai napig elöntik az érzelmek, ha a Széktóiban jár, nyártól pedig újra közelebb lesz szeretett pályájához.
Kecskeméti srác vagy, aki fiatal tehetségként távozott, majd bő 10 elteltével tért vissza 2006-ban. Több NBI-es klubban is sikeres voltál, miért döntöttél a hazatérés mellett?
Valóban, bő 10 év telt el, amikor visszatértem. Pont egy olyan vonzó helyzet állt elő, hogy Kecskeméten megerősödött a tulajdonosi kör, szerettek volna magasabb osztályba jutni. Nagy hatással volt rám az is, hogy olyanok voltak a csapatban, akiket régről ismertem, többek közt Némedi Norbi. Ő már előbb itthon volt, sokat fűzött, hogy nagy lehetőségek vannak, csináljunk együtt valami nagyot. Amikor túlvoltunk a beszélgetéseken a vezetéssel, utána nem is tétováztam sokat. A Vasasnál még két évig élő szerződésem lehetett volna, de nem éltem az opciós lehetőséggel, a visszatérés mellett döntöttem.
A Fradit pont akkor zárták ki, ami a terveket éppen át is alakíthatta volna. Mennyire hittetek benne, hogy összejöhet a feljutás?
Már az első évben is jó keretünk volt, de érződött a rutintalanság, nem tudtunk igazán mit kezdeni a nagyobb csapatokkal. A második évben együtt voltunk, jobban realizálódtak a dolgok. Nem volt kimondva, hogy akkor nekünk most fel kell jutni, de annyira jól sikerült az első félév, hogy a tulajdonosoknak is megérte áldozni télen erősítésekre. Utána 14 meccset nyertünk zsinórban, ami önmagáért beszél. Addigra elhittük, hogy bárkit meg tudunk verni, illetve csak mi ronthatjuk el ezt.
Mi volt a titka ennek a csapatnak?
Mindenkiben hatalmas bizonyítási vágy dolgozott! Baráti társaság voltunk a pályán, illetve azon kívül is, de bennünk volt, hogy csak azért is megmutatjuk, mindenki éhes volt a sikerre. Bejártam előtte az országot, jobbnál jobb klubokban játszottam, de akkor Kecskeméten minden nagyon összeállt, a megye nagyon megérdemelt már egy ilyen csapatot. Ne vegyük el az érdemeket azoktól se, akikről kevesebbet beszéltünk, így a tulajdonosoktól, a várostól, a szponzoroktól se. Sokan sokat tettek azért, hogy ezt a futball lázat átélhessük, csak az bánt, hogy ez olyan 2-3 év elteltével véget ért, utána már jöttek a gondok és a problémák. Nagyon bánt, hogy így alakult, és végül igaznak bizonyultak a megérzéseim, hogy időben távozom.
Van kedvenc emléked visszatekintve?
Ilyen rögtön a hazaigazolásom. Azt a pillanatot sosem felejtem, amúgy aktualitása is van, mert most éppen hazamegyek majd Nagy Zsolti 50. szülinapjára, amit ki nem hagynék. Az első bajnokinkra készültünk, Török Laci volt az edzőnk, és ahogy mentünk ki a pályára, akkor feltettem a kérdést Zsoltinak, hogy mit érez most, mert mögötte is volt már egy 15-20 éves pályafutás, annak zöme Kecskeméten. Én gyerekkorom óta ott nőttem fel a Széktóiban, édesapám ott volt edző, vezető. Akkor ott úgy azt éreztem, hogy ennek az egésznek sikerülnie kell, okkal vagyok itt, csak idő kérdése. Ritkán tudok hazajárni, de ha otthon vagyok, akkor mindig arra kanyarodok, a Széktóiban feltörnek belőlem az emlékek. Egy meccset ugyanakkor nem tudok kiemelni, sok szép pillanat van. Én lőttem az első és a 100. NBI-es gólt is, volt egy nagyon csúnya Fradi verés az NBII-ben, a bajnoki címre készülő DVSC-t az én gólommal vertük az utolsó fordulóban, de így is bajnokok lettek. Emellett majdnem a legeredményesebb játékosa lettem a klubnak az NBI-ben, néhányan a végén sokat tettek azért, hogy ne legyek első… Ezek mind olyan emlékezetes pillanatok, amire szívesen emlékszem vissza, még ha voltak persze negatívumok is, de az idő mindent megszépít. Büszke lehet az egész város, mindenki aki tett ezért, hogy ezt így átélhettük.
Időben most pont a BKV elleni meccsnél járunk, amit a szenzációs szabadrúgásoddal nyertünk meg. Készült is erről egy felvétel a lelátóról, mennyire emlékszel rá?
Pont ez volt az a meccs, amikor én is elkezdtem megtalálni a góllövő cipőmet, addig az előkészítés ment inkább. Akkor egy nagy teher esett le a vállunkról, ez szerintem a felévteleken, a gólörömön abszolút látszik. Lépcsőről lépcsőre haladtunk, hogy ez egy sikertörténet legyen, ez pedig egy fontos pont volt ezen az úton. Több száz szurkoló kísért el minket idegenbe, a futball láz is kezdett egyre inkább kialakulni.
Évek óta a Haladásnál dolgozol, távol kerültél Kecskeméttől. Mennyire tartod a kapcsolatot a régi csapattársakkal?
Az egész családom kecskeméti, de amikor eljöttem, akkor hoznom kellett egy döntést. Nem akartam elszakadni a futballtól, Kecskeméten viszont nem volt jövőképem, így eljöttem Szombathelyre. A régi társakkal a mai napig tartom a kapcsolatot, még ha nem is heti szinten, de amikor keressük egymást, akkor minden olyan, mintha tegnap történt volna. Ami Kecskemétet illeti, pont most hoztam egy fontos döntést, miszerint június 1-től hazaköltözöm. Ez nem jelenti azt, hogy a kecskeméti fociba térek vissza, de mindenesetre otthonról képzelem el a jövőt, ami még nem tudom pontosan mit hoz majd. Boldog vagyok, örülök, hogy hazamehetek, én kezdeményeztem ezt a Haladásnál is. Mindig büszke voltam arra, honnan jöttem, kevés kecskeméti mondhatja el szerintem magáról, hogy annyi mindent elért otthon játékosként, mint amennyit én. Bízom benne, hogy egymásra találunk még a kecskeméti focival, és hasonló sikereket tudunk majd elérni, mint a múltban.
A költözéssel kicsit közelebb is kerültél ahhoz a tervedhez is, hogy egyszer a helyi fociba is visszatérj. Követed a kecskeméti foci eseményeit?
Nézem az eredményeket, értelemszerűen nagyon szurkolok. Mindenki büszke arra, hogyha a szülővárosa jól szerepel, nyilvánvalóan nekem nagyon fáj, hogy ez történt. Büszkébb lennék, ha bekapcsolva a tévét látnám a Kecskemétet játszani, és mesélhetném a fiaimnak, hogy apa egyszer itt játszott. A szurkolóknak és a városnak is szüksége lenne erre, mert a futball az mégiscsak más a sportok közt is. Kecskemét mindig tele volt értékekkel, akadémián dolgozva ezt az utóbbi években is láttam. Van infrastruktúra, rendezni kell a sorokat, megtalálni a megfelelő embereket, illetve kell egy olyan összefogás, mint ami annak idején. Én ezért szurkolok, akkor újra megvalósítható minden. Hogy ebből aztán nekem egyszer szánnak-e esetleg majd egy szeletet, az már a jövő zenéje.
A góllövés is megy még mindenesetre, hiszen Szentpéterfán azért még szórod a gólokat. Mit jelent még a játék számodra?
Az utóbbi 5 évben két csapatnál edzősködtem külön engedéllyel, emellett jártam ki játszani. Büszke vagyok arra, hogy több gólom van, mint meccsem. Szeretnek, megbecsülnek, abszolút csak azért járok ki, mert jól esik feltöltődni vasárnaponként. No meg élvezem is a focit, nehéz tőle elszakadni.
BKV Előre – Kecskeméti TE 1-2 (0-1)
NBII. keleti csoport, 19. forduló
BKV: Szűcs – Páles, Szabados (Pál 86.), Hammer (Szőke 76.), Béress, Török, Hégli, Mohácsik (Bubori 63.), Murinai, Varga, Benke.
Vezetőedző: Rácz László
KTE: Nagy – Schindler, Debreceni, Gyagya, Koszó – Weisz (Kormos 65.), Lungu (Némedi 73.), Koncz – Csordás, Montvai, Yannick (Balázs 79.).
Vezetőedző: Tomiszlav Szivics
Gól: Varga (60.) ill. Csordás (26., 76.)
Szerző: KLC/kecskemetilc.hu